Kallimakhosz: Egy lány küszöbén

Árva, hideg küszöbödre lerogyva hever szeretőd itt,
rossz szeretőm, mialatt téged az álom ölel.
Lám, aki látja keservem, elönti miattam a részvét,
csak te nem érzed a kínt, melytől a szívem eped.
Várj, ha sötét hajadat telehintik az évek ezüsttel,
s megkeserít a magány, sokszor eszedbe jutok.

/Ford.: Rácz Olivér/