Egy csikorgó téli éjjel zsákmányért indult a róka. Inalt, loholt, egyszer csak kakaskukorékolást hall. Tanya volt a közelben, a tanya udvarán egy magas cseresznyefa, annak az ágán üldögélt a kakas, és kukorékolt egész éjjel.
Odasompolygott a róka a fa tövébe, s felszólt hízelkedve:
- Nagy jó uram, kakas, mit énekelsz ezen a hideg, sötét éjszakán?
Lefelelt a kakas nagy gőgösen:
- A nap eljövetelét hirdetem, mert olyan a természetem, hogy előre megérzem a közeledtét!
Álmélkodott a róka nagy ravaszul:
- Ó, kakas, nagy jó uram, kicsoda vagy te, hogy a jövőbe látsz? - aztán táncra kerekedett a fa tövében.
Megkérdezte kakas:
- Hát te miért táncolsz, róka koma?
- Olyan csodálatos az éneked, fényességes kakas, hogy táncolok rá, így hódolok neked. Ó, kakas, legnemesebb úr a madarak között, nem elég, hogy repülni tudsz, még a jövendőmondáshoz is értesz! A madarak királya vagy, legdicsőbb királya! Milyen boldoggá tennél, ha kegyelmesen leereszkednél hozzám! Milyen boldog lennék, ha csókkal illethetném bölcsességtől fényes fejedet! Ó, ha eldicsekedhetném az egész világnak: "Az a szerencse jutott nekem, hogy csókkal illethettem a legbölcsebb jövendőmondó nemes fejét!"
A hiú kakas elhitte a hízelkedő, ravasz róka minden szavát. Leröppent a fáról, odatartotta fejét csókra a rókának. Annak sem kellett több, fogai közé kapta, s jót nevetett magában:
- A bölcs jövendőmondónak egy csepp esze sem volt!
Átdolgozta: Rónay György
Odasompolygott a róka a fa tövébe, s felszólt hízelkedve:
- Nagy jó uram, kakas, mit énekelsz ezen a hideg, sötét éjszakán?
Lefelelt a kakas nagy gőgösen:
- A nap eljövetelét hirdetem, mert olyan a természetem, hogy előre megérzem a közeledtét!
Álmélkodott a róka nagy ravaszul:
- Ó, kakas, nagy jó uram, kicsoda vagy te, hogy a jövőbe látsz? - aztán táncra kerekedett a fa tövében.
Megkérdezte kakas:
- Hát te miért táncolsz, róka koma?
- Olyan csodálatos az éneked, fényességes kakas, hogy táncolok rá, így hódolok neked. Ó, kakas, legnemesebb úr a madarak között, nem elég, hogy repülni tudsz, még a jövendőmondáshoz is értesz! A madarak királya vagy, legdicsőbb királya! Milyen boldoggá tennél, ha kegyelmesen leereszkednél hozzám! Milyen boldog lennék, ha csókkal illethetném bölcsességtől fényes fejedet! Ó, ha eldicsekedhetném az egész világnak: "Az a szerencse jutott nekem, hogy csókkal illethettem a legbölcsebb jövendőmondó nemes fejét!"
A hiú kakas elhitte a hízelkedő, ravasz róka minden szavát. Leröppent a fáról, odatartotta fejét csókra a rókának. Annak sem kellett több, fogai közé kapta, s jót nevetett magában:
- A bölcs jövendőmondónak egy csepp esze sem volt!
Átdolgozta: Rónay György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése