Óh csúnya szók, óh csúnya szók,
Amik szivébe marnak,
S amikre húnyt szemhéja alatt
Ugy ül meg most a könnycsepp
Mint szirmok közt a harmat.
Óh csúnya ujj, óh csúnya ujj,
Ami végighúz: te könnycsep!
Te kis patak! hogy megdagadj
S hogy orcáját elöntsed!
Óh széles tó s piciny cölöp:
Pihécske te az ajk fölött!
Óh pattanás rózsája te,
Piros korállok szigete!
S óh lehelet cimpáin át,
Hogy szítsd egy tenger viharát:
Ugy érzem, az áradat ellep,
Ha most rögtön meg nem ölellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése