A horizonton az eukaliptusz
Fekete árnya áll. A teaföldön
Friss, fiatal madarak csivitelnek.
Tealevél az ajkaim között,
S rád gondolok, ki búval tölti szívem.
Hol jársz? Mikor utolszor láttalak,
Rizs-zsákot vittél gyönge válladon
Az öreg kalyibába; rekkenő
Meleg nap volt, akár csak most, s az arcod
Olyan fehér volt, mint a porcelán,
És megpihentél az eukaliptusz
Tövében. Én csüggedten jártam arra -
Oly szép voltál, s úgy dobogott a szívem.
Most merre jársz? Azt sem tudod, hogy élek.
Sohase láttál. Arany szíved alján
Valaki másnak drága képe ring,
S te rája gondolsz könnyel, vágyakozva.
A horizonton az eukaliptusz
Fekete váza áll.
S úgy elbúsít, hogy bele tudnék halni.
(Ford.: Kardos László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése