Sok kétely és bűn a halálba láncol,
de soktól néha már szabadulok.
Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol,
barátaim a fák s a farkasok.
Az utak, melyek innen szertefolynak,
erdőmön túl az égre fölhajolnak
s minden virág, fű, óra, cserje, kő
egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő
s annak fényébe szőve éjszakám
istent szívembe lopja a magány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése