Bartalis János: A fekete gondolat kivirágzik

Rossz éjszaka.
Álmatlan vergődés.
A fekete gondolat kivirágzik.


Ó, ha nekem is el kell majd mennem,
Mint annyi sok másnak én előttem.
Egy csúnya őszi délután legyen,
Egy rossz, rossz, vad napon talán -
És meg kell az Úr előtt jelennem.


Akkor mindent jelentek Neki.
Bús életemből minden percet, napot.
Amit elvett és adott:
A röpke félórát és hulló könnyet -
És az Úr előtt búsan megállok.


Akkor számot adok majd.
Elmondok mindent életemből.
Voltam és lenni nem tudtam -
S a könnyek dülnek két szememből.


Mostoha sors,
XX. század,
Erdély - mondom.
Az élet volt hozzám kegyetlen.
Jó órám volt sok,
De függtem többször a kereszten.