Lelkem, csöppé zsugorodj,
Lábujjhegyen lopakodj
Tengeri közt, csövek között,
Hogy ne felejtsd az örömöt.
Hagyd a szókat, a pennádat,
Könyveid is adnád másnak,
Jöjjön az új kisdiák,
Hadd kínlódjék ő tovább.
Többé a gond nem csal vissza
Kerek berekbe, csalitba,
Visszhangozhat bűvös szótól,
Csak felesel s meghazudtol.
Ha bánatod fájna mégis,
Feledd el az értelmét is.
(Ford.:Kiss Jenő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése