2009. november 4., szerda

Gyóni Géza: Aratás nélkül

Tépd csak a lelkem, fekete madár!
Fekete vád, tépd csak a lelkem,
Hótakaróban már a határ -
S én még, jaj, magot se vetettem.

Sarlóval a gondosak majd vidoran
Indulnak a bő aratásra.
Galambok raja búgva suhan
Termő mezőkre, kövér kalászba.

Fehér galambom... az se marad...
Fényes, puha tolla messze ragyog.
S csak nézek utána. Lábam alatt
Vetetlen, meddő, koldus ugarok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5