Gyóni Géza: Megjöttem

Megjöttem. Lásd, nem rosszkedvű utas,
Aki virággal lép be szőnyegedre.
Az út pora csak arcom verte, lepte,
S szomjas vagyok. Ma mámorral itass!


Törüld le s csókold büszke homlokom.
Mitől remegsz?... Vér? Eh kis hajsza volt...
Virágot hoztam, édes, nézd, szagold!
Nász kezdetén ki sír a harcokon?


Fattyú dicsekszik. Csókolj és ne kérdezz.
Hát... a rabtartó kővel hajigált.
Nem fáj már, nem. A vánkosunk csináld.
Nászunk kezdődik, te édes, te édes.


Így... így... ölelj! Ha álomba csókollak,
Bársonykarod úgyis lefejtem én,
És nem lel nálad a hasadó holnap.


Mert míg rabszolga sír, nyög e világon,
Szeretőd könnyes, fekete szemén
Égő tüzes kín a csók és az álom.