Nem vagyok magamé már! Hogy lehet,
egek, egek, egek!
Ki forgatta ki formám,
s ki van közelebb hozzám,
ki jobban enyém, mint én lehetek?
Egek, egek, egek!
Ki sebzi meg szívem
még csak hozzám se érve?
Szívembe, Szerelem,
szememen át mi lép be,
s mi az, mi benne nőttön nőni látszik,
s el is árasztja végre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése