Mert oly soká késik, mit rég remélek,
s a kurta élet oly hamar elillan,
jobb lett volna, ha kellő pillanatban
belátom ezt, s rohanva visszatérek.
sántán szököm most, meg-megrogyva lépek,
szívemnél bénaság ül oldalamban;
s bár túl a vészen, arcvonásaimban
még ama szerelem jelei égnek.
Kik útján jártok, íme, jótanácsom:
forduljatok meg! S kikben friss a lángja:
ne várjatok Ámor végső tüzére!
Én élek - ám ezerből egy ha állja.
Erős volt ellenségem is, de látom:
mély seb vágódott szíve közepébe.
(Ford.: Csorba Győző)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése