Most, hogy segíteni tán az Isten hatalma
sem elég,
ki tudja, merre fog fordulni - jobba? balra? -
a kerék?
Titokzatos kezed mit tartogat hazámnak,
végzetünk?
Szép hajnalcsillagot? Vagy a sötét gyalázat
jut nekünk?
Reménykedem, s ugyanakkor a legkomorlóbb
gond lep el.
Hazán Austerlitzet, a császárság Waterloot
érdemel.
Szent falaid felé közeledem sietve,
Párizsom!
Bennem a bujdosók töretlen harci kedve,
ezt hozom.
Mivel most lázasan tenni kell, itt az óra,
hogy kívül
lesújtsunk a dühödt tigrisre, s a kígyóra
is belül;
mivel köztünk, ki az eszményt tisztán megőrzi,
senki sincs;
s mert senki sem lehet meghalni nagy, se győzni
túl kicsiny;
mivel komor hajnal dereng föl, és a rőt ég
lángban áll;
mivel két úr maradt számunkra: vagy dicsőség,
vagy halál;
mivel e szent napon vér omlik, s lángban állnak
a tetők;
mivel e percben a gyávák még tétováznak,
én jövök.
S ha a külföldi had határaink elönti,
vágyam egy,
hogy hatalom helyett a veszélyből vegyem ki
részemet.
Mert volt vendégeid földedet ostromolják,
védelek,
s meghajtom vétkeid előtt, Franciaország,
térdemet!
Ostromzár, fekete sas, dölyfös harci ének
nem riaszt;
engedd, hogy nyomorod terhét megossza véled
hű fiad.
S ha az elvetemült támadók meggyaláznak,
hódolón
és sírva borulok eléd, hazám, s a lábad
csókolom.
Látni fogod, hogy a szívem csupa alázat,
s volt hitem,
s hogy gondolatban a lelkem itt járt tenálad
szüntelen.
Elhagyom éjszakám, magam újra fiadnak
mondhatom;
s habár a kuvikok diadallal kacagnak
e napon,
te mégis kegyesen tekintesz hódolódra,
és szemet
kápráztató, dicső arcod megaranyozza
napkelet.
Nemrég tivornya folyt, hitét is odahagyta
ez a nép,
s terméketlenül élt, akár a tűz-aszalta
venyigék;
téged megszédített a diadal, a pompa,
s láttalak
a csillogó, hazug sikernek odadobva
magadat,
ó, Párizs, ünneped e vad harsonazajban
hagytam ott,
ahogy Tirusból a komor próféta hajdan
elfutott.
Mikor gomorrha lett a szép Lutetiából,
s a remény
eltűnt, a bús vízen átkelve, tőle távol
éltem én.
lesújtott mámoros dalod s az érthetetlen,
vad zene,
pompád és kacajod, s a tagadást szegeztem
ellene.
De most, hogy Attila sötét hada előtted
kavarog,
most, hogy körötted a világ is romba dőlhet,
itt vagyok.
Ha a győzők hada hajadnál fogva vonszol,
ó, anyám,
fiad láncodból egy szemet s gyalázatodból
részt kíván!
Mivel reád golyók és bombák záporoznak,
sebesen
jövök. Falaidon látsz majd; ott harcolok vagy
elesem.
S földedben, mely fölött a remény lángja felgyúl,
ó, hazám,
száműzetésemért egy sírgödröt jutalmul
adsz talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése