2009. december 8., kedd

Füst Milán: Zsoltár


Ó Uram, engem bántanak...
Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghúzódom
És utánam jönnek, üszkösbottal szurkálnak szörnyű módon,
Fázékony testemmel jeges vízbe rántanak...

Ó Uram, én mozogni nem kívánok...
Én pici helyen dideregve ülni akarok, én komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek...

Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják...
Én más leheletét utálom s gyakorta mosom kezeim...

Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tiszta angyalok?...
Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok?...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5