A hosszú, kínos éjszakáknak
Majd egyszer csak végük szakad,
Nem gyötri testem álmatlanság,
Nem bántja lelkem gondolat.
A képzelet lángja kialszik,
Nem hint többé káprázatot,
És jégközöny száll e szívre, mely
Szertetért koldulgatott.
S a bolygó zsidó kósza útja
Elvész a semmiség előtt -
Álmatlan álom, bontsd ki fátylad
S borítsd reám mint szemfödőt!
Majd egyszer csak végük szakad,
Nem gyötri testem álmatlanság,
Nem bántja lelkem gondolat.
A képzelet lángja kialszik,
Nem hint többé káprázatot,
És jégközöny száll e szívre, mely
Szertetért koldulgatott.
S a bolygó zsidó kósza útja
Elvész a semmiség előtt -
Álmatlan álom, bontsd ki fátylad
S borítsd reám mint szemfödőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése