Számomra ismeretlen költő: Táncol a szél

Táncol a szél az ablakunk alatt...

Tördelgeti a száraz gallyakat.
Megkergeti a hópelyheket
S az utcákon végigsikít, nevet.

Táncol a szél az ablakunk alatt...
Sövényen gunnyaszt verébcsapat.
Künn beporkázott mindent már a hó
S a tarlón puha, fehér takaró.

Táncol a szél az ablakunk alatt...
Kopott ruhában kisleány halad.
Két csücskét tartja kis kötőjinek,
Kezét pirosra csípte a hideg.

Táncol a szél az ablakunk alatt...
A kisleányka le-lehajolgat
Dermedt kezével rőzsét szedni fel,
Legyen tüzelni otthon majd mivel.

Táncol a szél az ablakunk alatt...
Rázza, tépi a fát, az ágakat.
Sok száraz gally hullong egyre le,
A kis kötőcske megtelik vele.

Táncol, nevet, sikoltoz künn a szél...
A kisleány tovább megy, mendegél:
Csikoroghat fagy, szállonghat a hó
Nem fázunk majd meg, drága nagyanyó!