Szabó Endre: Nehéz óra

Szomoruság, méla bánat
Meglepte az egész házat...
Napok óta, hetek óta
Valakit úgy várnak, várnak.

S a ház ura szól sötéten:
„Nyugodj meg, hű feleségem!
Hitványul ő nem veszett el,
Hős volt - és ez kiengesztel."

És szól a lány: „Szegény bátyám!
Életemmel beh megváltnám!
Csak a felől biztos lennék,
Hogy valaha visszajön még!"

S szól az anya szomorúan:
„Nem lennék én ilyen búban,
Csak azt tudnám: sírja hol van,
Hogy könnyemmel meglocsolja..."