Farkas Imre: Találka a Halászbástyán

Egy kis lány a tanár urnak
Egy este randevut adott,
Midőn Buda felett kigyulnak
Fönn a szikrázó csillagok.
S a Mátyás-torony kékes árnyán,
Öreg, mohos bástyák homályán
Ott várta-várta szótlanul
A kis lányt a professzor úr.

A lányka tudta jól magárul:
A tanár úr tetszik neki.
S remélte, hogy majd a tanár úr
Egy édes csókkal illeti.
Ilyen vágy támad este százszám
A fehértornyu Halászbástyán,
S ilyenkor a sziv nem hibás:
Hiszen nincs kivilágitás.

A tanár lenézett a völgybe,
Ahol ragyog az ifju Pest,
S rá sem nézett az ifju hölgyre,
( Szinte alig hihetjük ezt.)
Szólt: Drága, - itt ezer csuda!
Ez a gyönyörü, vén Buda.
A lány szól: Szivem – most vigyázz!
De a tanár ur magyaráz:

Itt állott Mátyás palotája,
Nagy élet volt itt egykoron!
Oszlopok! Világ csudája,
Kilenc kapu és tiz torony.
Itt járt Beatrix, dallal ajkán,
Itt Bonfini, a tudós talján,
S tetők fölött, eresz alatt
A hires holló madarak…!

A tanár úr jól győzi szusszal,
De most is beszélne még talán,
De az utolsó autobusszal
Elszökött tőle a leány.
Kis kacagás szállt Pest felől, -
És szól a modern bölcselő:
Ne járj a csillagokba’ fent!
Ne a multat nézd! A jelent!