Jean-Max Riviére: A picinyke hal és a madárka

1.

Van egy piciny hal,
Ki szerelmes, jaj,
A piciny madárba,
De szerelme tárgya
A magasban él.
A madárka sem rest,
Viszonozza ezt,
Ő is oly szerelmes,
De mit ér a kedves,
Akit rejt a mély.
Ki magasban él
Mint fényteli felhők társa,
Szomorúan látja:
Kedvese vizbe zárva.
Ne maradjon árva,
Ő is úszni kivánna,
Mire kell a láb,
Mire jó a szárny,
Uszony kéne hát.

2.

Van egy piciny hal,
Ki szerelmes, jaj,
A piciny madárba,
De szerelme tárgya
A magasban él.
A madárka sem rest,
Viszonozza ezt,
Ő is oly szerelmes,
De mit ér a kedves,
Akit rejt a mély.
Akit rejt a mély,
Az fölfele néz az égre,
Könyörög, hogy végre
Vágyait más is értse.
A madárral ő is
A fellegek között élne,
Uszonyért nem kár,
Legyen abból szárny,
Mely az égben száll.

3.

A picinyke hal
S a madárka, jaj,
Szerelembe estek,
De csak álmot kerget,
Akit rejt a mély.
A picinyke hal
S a madárka, jaj,
Szerelembe estek,
De csak álmot kerget,
Ki magasban él.

4.

A tanulság, halld,
Ne keresd a bajt,
Ha szíved éget,
Sose vonzzon téged
Magas vagy a mély.
Bár a víz is kék,
Ahogy kék az ég,
Bolond az, ki lázad:
Csak az lesz jó párnak,
Ki mint te, úgy él.

/Ford.: Reményi Gyenes István/