Bornemisza Endre: Mikulás

Fehér varázs: hóhullás,
havat hoz, vagy sarat hoz,
fő, hogy ajándékot hoz.
A gyerekek körülállják,
szót se szólnak, úgy
csodálják.
Nem kérdezi, kitalálja,
mi a szívük álma, vágya:
játékautó, kisszekér
- egy zsák dió belefér -
Jóskának és Katinak
ropogós, piros csomag,
mesekönyv, vagy kis maci,
vágyuk szerint húzza ki,
s amíg osztja, amíg járja,
hangulat bűvös varázsa
árad szét, s ő megy tovább,
hátán hordja a csodát:
csodálatos puttonyát.

Éjjel is megy, meg nem
állhat,
ha már sötétek is a házak,
átlát tetőn, falakon,
benyit ajtón, ablakon,
puttonyba nyúl, nem időzik,
gyerekek fényes cipőit
ajándékkal tölti meg,
sok ház várja, megy, siet,
nem látni a lábnyomát,
szárnyra kap, és száll tovább,
s mire virrad, reggelig
minden cipő megtelik.

Akkor megtér otthonába,
fáradtan dől le ágyába,
s nyomban elszenderedik.