Jankovich Ferenc: Boldog, aki itt áll...

 

 Két havas fenyő közt
- két angyali szárny -
egy pufók kis templom
lélegzete száll.


S mint deres pásztor, ki
kalapot emelt,
fülhegyezve hallgat
a pusztai csend.


Úgy dúdol a templom,
mint egy kisgyerek -
fején ül a ferde
betlehem-süveg.


Párolog az ének
s merre útja visz,
meghatódva károg
még a varjú is.


Erdőből kifordul,
új világba tér:
szinte felkiált a
nyikorgó szekér.


Boldog, aki itt áll
s kifelé figyel -
míg a fej alácsüng
és sóhajt a mell.