Palágyi Lajos: Zúgolódás

Miért is élek e világon?
Hogy mindörökké rab legyek?
Hogy meghajolva, verítékkel
Keressek száraz kenyeret?

Hogy füstös, fulladt irodában
Ne lássak szép napot soha,
S ne boldogítson rét virága,
Tavaszi égnek mosolya?

Hogy engedelmes szolga képen
Hurczoljam egyre az igát,
Hogy testem’, lelkem’ tönkre téve,
Bevárjam nyugton a halált?

Hogy a mi bennem örök-éltű,
Mind, mind elpazaroljam itt
S lemondjak az örök jövőről,
Jelennek hordván lánczait?

Csitt, csitt, szegény, törüld ki könnyed’,
Mely szemedből szivárgva foly,
Csak tűrj tovább is megadással,
Csak lankadj, hervadj, haldokolj!