Garai Gábor: Takarítás

Porrongyait rázza az ég,
foszlik a szürkeség: tavasz van.
Fény-pihéktől dagad a kék
szellőző sztratoszféra-paplan.

Olvasztott viaszként a nap
fényesre keni a mezőket,
a rendetlen bokrok alatt
zsörtölődő szelek söpörnek.

Egy virágzó fa megremeg:
még szédeleg s elrévedőn néz,
mint hálóinges kisgyerek,
kit fölzavart a sürgölődés.