Mihai Eminescu: Kint megremeg a nyárfa-ág

Kint megremeg a nyárfa-ág:

és ablakomra koppan -
úgy érzem most: a kerten át
te jössz felém titokban.

A tóba csillag fénye hull,
s lent megdereng a mélyvíz -
úgy érzem: kínom elcsitul,
s már megbékélek én is.

A hold szikrázik fényesen,
a felhő szerteszéled -
úgy érzem: rád emlékezem
mindig, amíg csak élek.

/Ford.: Képes Géza/