Rácz Imre: A gyermek

Gyermekarcot mikor nézek
Szent, nagy boldogságot érzek:
Nem is látok arcán földit,
Szeméből szeretet ömlik.

Két drága szem: kristály-ablak,
Milyet csak csuda mutathat.
Csupa öröm – rózsás arca,
Nincs rajta az élet harca.

Gyügyög hangja a fülembe,
Lágyan zengő hurt megütve.
Ó drága, jó, igaz szavak,
Ilyet csak tiszta szív adhat.

Jaj, ha gyermek lennék újra,
Nem nevelném szivem búra,
Víg lennék, mint csöpp kis angyal,
S derüs, mint mosolygó hajnal. –