Sárközi György: Seprűnyélen lovagol

Seprűnyélen lovagol
Felettünk a vén idő,
A gúnyája csupa folt,
A pofája rémítő,
Seprűnyélen lovagol
Felettünk a vén idő.

Szereti az ifjakat,
Szívüket melengeti,
S aki horgára akad,
Többet el nem engedi,
Szereti az ifjakat,
Szívüket melengeti.

De a banya csapodár,
Mindig új vért szomjazik,
Mindig másé pipaszár
Teste s zörgő csontjai,
Mert a banya csapodár,
Mindig új vért szomjazik.

Vén idő! ki szeretőd
Volt, most zsákban koponya,
Kit öleltél azelőtt,
Most didergő kocsonya -
Én is voltam szeretőd,
S vagyok zsákban koponya.