Hánykolódom ágyamon:
szinte fojt az éj, a fülledt,
csak a falióra lüktet
a sötétben monoton.
Párka, orsód, zurrogásod,
halk homály, a suttogásod,
élet, egér-motozásod
mért izgat úgy, mondd, miért?
Mi vagy, moraj? Öncsalás vagy?
Zokogás vagy számadás? Vagy
vád az elvesztett napért?
Itt vagy, ott vagy, szüntelen vagy?
Büntetés, vagy intelem vagy?
Szeretnélek érteni -
Szóljatok, éj titkai!
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése