2014. február 11., kedd

Páskulyné Kovács Erzsébet: Igazán csak a szívek beszélnek


Édesanyám! Te jó, Te drága!
Szeretném a legszebb szót kimondani most,
kimondani a legszebb vallomást,
amit a nagy érzés a szívemből kihoz.

Szeretem a reggelt amikor rád nevet,
s beragyogja arcod mosolyát,
szeretem az este puha, selymes csendjét,
s az éjszakát, mert reád vigyáz.

Szeretem a nyíló virágok illatát,
a szót, amely szívedhez elér,
szeretem a tavaszt, a lombhullató őszt,
a telet, a nyarat, hogy mindig visszatér.

Szeretem érted ezt a nagy világot,
mert számomra Te vagy minden benne!
Ha rajtad kívül nem lenne más egyéb,
ez a világ akkor is szép lenne!

Édesanyám! Oly kevés a szó
elmondani, hogy szeretlek téged!
Édesanyám! Ugye, Te tudod jól:
igazán csak a szívek beszélnek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5