Begyalogol minden reggel
Kató néne Palotárul,
Csetlik-botlik háztul-házra,
Nagy a sora: almát árul:
Kinálgatja szép almáit,
Szemével meg keres, kutat...
"Nagysás asszony! vegyen ómát!
- Nem látta a leányomat?"
"Vigye manó a kend lányát,
- Rámordúl az úri fajta, -
Ugyan mi ütötte kelmed,
Hogy mindig a lányát hajtja?"
S Kató néne tovább lódul,
A szomszédba bekopogtat:
"Nagysás asszony, vegyen ómát!
Nem látta a leányomat?"
Tél is elmúl, tavasz is jön,
Az esztendő kerűl-fordul,
Kató néne csak jön, csak megy
A városba, a városbul.
És újra és századikszor
Minden házhoz ellátogat:
"Nagysás asszony, vegyen ómát!
- Nem látta a leányomat?"
- Hej de egyszer nem hiába
Csetlett-botlott Kató néne,
Tárva-nyitva volt egy ajtó,
Kató néne hát beméne...
Ott egy úrhölgy felsikoltott...
Kató néne majd kővé vált...
És zokogott...és motyogott:
"Nagysás asszony, vegyen ómát!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése