Robert Frost: Havas este megállok az erdő mellett

Sejtem, ki fái mind e fák.
A faluban a háza. Hát
Mit bánja, hogy megállok itt
Nézni, hogy lepi hó a fát.

Méltán furcsállja kis gebém:
Ház nincs sehol, s megállok én
A fák, a befagyott tó között
Az év legtisztább éjjelén.

Kantárcsörgőit rázza, és
Azt kérdezi: ez tévedés?
Egy másik hang: a könnyü szél,
S hulló hópihe-zizzenés.

Szépek a fák, éjszomorúk.
Ha mit igértem, nincs kiút...
Alvás előtt mérföldnyi út.
Alvás előtt mérföldnyi út.

/Ford: Jánosy István/