Fehér Ferenc: Májusi litánia

Asszonyok királynője, jó rózsaágunk,
meggyötört minket a tipró alázat:
jegyesei a sorvasztó halálnak -
egy jó szóra, egy simogatásra várunk.

Ami földi szép van, engedtessen látnunk,
mert ki mint szüzet választott magának,
ősz hervadásunk az csúfolja másnap...
Hűséggel legyen urunk és királyunk,

ne kelljen holtig szemlesütve járnunk:
ágyunk tisztelje, ha ágyékunkra ráunt,
hetediziglen fáj méhünkben a vágyunk,

ne legyünk hát cédák, hogyha kell válnunk,
kit kedvelünk, azzal kelljen hálnunk,
szép sziromként nyíljon szét a lábunk...