Páskulyné Kovács Erzsébet: Valamit nem találok

Valami hiányzik, jaj!
Valamit nem lelek.
Valamit hiába, jaj
hiába keresek!

Fordulok magam felé,
szomorú kép fogad.
Életem fája alatt
a szívem sírogat.

Lombtalan, gyümölcstelen,
száraz ág int felém,
ijesztő hangot adva
átzúg rajta a szél.

Fordulok mások felé,
épp olyan kép fogad.
Csak mások fája alatt
más szíve sírogat.

Dráma bomlik előttem,
s míg könnyezve nézem,
valamit elhibáztunk
valahol, úgy érzem.

Szereztünk sok tudományt,
bölcselkedtünk sokat,
magunkat nem ismertük,
bíráltunk másokat.

De a szívnek mind kevés
bármennyi is lehet
a tudás, ő mindig csak
egy után kesereg.

Amit nem tanultunk meg,
amit jaj, nem lelek:
Az egymás iránt érzett
Krisztusi szeretet.