Könnyü felleg a magasban,
Első lépte: égi pálya.
Most szülemlett, a kelő nap
Rózsafénye hintve rája,
Méhe meg nem rejt villámot:
Játszi, boldog gyermekélet! -
Gyermekéltem visszaélni
Szeretném én, felhő, véled!
Menny alatt, erdő felett a
Kesely száll, csapong kedvére,
Vágyó lelkem elkiséri
El a kéklő messzeségbe,
Szárnyain nem hord bilincset:
Madáré a boldog élet! -
Szárnyat öltni, tova szállni
Szeretnék én, kesely, véled!
A madáré: lég s az erdő, -
Az erdőben vig dal zeneg,
Most, madárdal, - komoly télben:
A viharzó, vad fergeteg.
Bár bajban is, bár búban is,
Ha reményt int, szép az élet! -
Kizöldülni, kibimbózni
Szeretnék én, erdő, véled!
Erdőn: lomb - a tengeren: hab,
Száll felette vándor sajka,
Rejlő gyöngyről, mély csodákról
Dall regéket a hab ajka:
Szirtet vivó hullámában
Mily regényes, gazdag élet! -
Sivár éltem elcserélni
Szeretném én, tenger, véled!
Felleg: éltem, végsugárt az
Alkonynak hint rá világa:
Kihalt erdő: nem hajt lombot
Tűnt reményim száraz ága:
A keselynek szárnya csattog, -
Porba nyügzött - sorsom karja:
S a tengernek, kebelemben
Csak küzdelme, csak viharja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése