Benkő Anna: Nagyanyó

 

Mért ül olyan búsan, édes nagyanyókám,
Mi bántja, ó mondja?
Mért kél a szívéből olyan mély sóhajtás,
Mi megint a gondja?

Az fáj a szívének, hogy a mult elvitt már
Minden édes álmot?
Vagy tán azt kutatja, hoz-e a jövő még
Egy kis boldogságot?

Sose búslakodjék, édes nagyanyókám,
Jó az Isten, lássa,
Meghallgatja buzgó, csöndes imádságát
S megjön az áldása.

Beteljesül egyszer szerető szívének
Mindenik kérése,
S beragyogja arcát mosolygó örömnek
Derüs fényessége.