Ama
fejér nyárfák alatt,
A part felé,
Sűrű rekettye közt vezet
Egy róna bé.
Óh! mert ez a hely énnekem
Irtóztató:
Ott egy vityilló, abba' nyög
A szép Kató.
Hiszen no csendes este van,
Nincs semmi szél:
Mégis hogyan, hogyan rezeg
A nyárlevél.
Oh szép Katóm! nem reszket úgy
A nyárlevél,
Mint én teérted reszketek:
Hová levél.
Katóm! Katóm! ki sem jöhetsz
Te tán soha,
Úgy bécsukott az a guta
Vén mostoha,
Miolta szép orcáidat,
Szép violám,
Ottbenn az ajtósark megett
Megcsókolám.
T'od, azt hazudtam volna neki:
Csak a pipát...
Hogy a manó el nem vivé
A vén szipát!
El sem hivé, rá sem hagyá
Egy szómat is:
Kikergetett, s lelúgozá
Subámat is.
Azolta erre jönni is
Nem mertem én:
Tudod, pemetén jár az a
Puruttya vén.
Csak itt nyögök hozzád, Katóm!
E fák alatt:
Tudom te is nyögsz a setét
Kémény alatt.
Füstöl, galambom! füstöl a
Kéményetek:
Mert tán bizony nagyon alá
Tüzeltetek,
Héj, héj, az én szivembe' is
Nagy tűz vagyon:
Héj, héj, azért sóhajtok én
Ilyen nagyon.
De még az Isten módot ád -
Tudom hogy ád -
Kimentlek én, vagy meggebed
A vén anyád.
Ha máskülönben nem lehet,
Felégetem
Azt a vityillót, s őtet is
Belévetem.
A szivem is majd meghasad,
Kedves Katóm!
Hogy képedet még csak nem is
Csókolhatom.
Szegény legény vagyok: de csak
Egy csókot adj:
Ihon van a szűröm, nesze,
Gatyába' hagyj.
De már reám setétedett
Az éjjel is:
Mégis csak itt kesergek én
Potomra is.
Bús sorsomat kesergem én
S a szép Katát.
Rózsám, aludj' helyettem is -
Jó éjszakát!
A part felé,
Sűrű rekettye közt vezet
Egy róna bé.
Óh! mert ez a hely énnekem
Irtóztató:
Ott egy vityilló, abba' nyög
A szép Kató.
Hiszen no csendes este van,
Nincs semmi szél:
Mégis hogyan, hogyan rezeg
A nyárlevél.
Oh szép Katóm! nem reszket úgy
A nyárlevél,
Mint én teérted reszketek:
Hová levél.
Katóm! Katóm! ki sem jöhetsz
Te tán soha,
Úgy bécsukott az a guta
Vén mostoha,
Miolta szép orcáidat,
Szép violám,
Ottbenn az ajtósark megett
Megcsókolám.
T'od, azt hazudtam volna neki:
Csak a pipát...
Hogy a manó el nem vivé
A vén szipát!
El sem hivé, rá sem hagyá
Egy szómat is:
Kikergetett, s lelúgozá
Subámat is.
Azolta erre jönni is
Nem mertem én:
Tudod, pemetén jár az a
Puruttya vén.
Csak itt nyögök hozzád, Katóm!
E fák alatt:
Tudom te is nyögsz a setét
Kémény alatt.
Füstöl, galambom! füstöl a
Kéményetek:
Mert tán bizony nagyon alá
Tüzeltetek,
Héj, héj, az én szivembe' is
Nagy tűz vagyon:
Héj, héj, azért sóhajtok én
Ilyen nagyon.
De még az Isten módot ád -
Tudom hogy ád -
Kimentlek én, vagy meggebed
A vén anyád.
Ha máskülönben nem lehet,
Felégetem
Azt a vityillót, s őtet is
Belévetem.
A szivem is majd meghasad,
Kedves Katóm!
Hogy képedet még csak nem is
Csókolhatom.
Szegény legény vagyok: de csak
Egy csókot adj:
Ihon van a szűröm, nesze,
Gatyába' hagyj.
De már reám setétedett
Az éjjel is:
Mégis csak itt kesergek én
Potomra is.
Bús sorsomat kesergem én
S a szép Katát.
Rózsám, aludj' helyettem is -
Jó éjszakát!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése