Heinrich Heine: Szürke éj a tengeren

Szürke éj a tengeren: fény
gyúl az apró csillagokban.
Néha elbődül a hullám,
zengve hosszan, vontatottan.

Észak öreg szele és a
vizek tánca sose fárad:
mint orgona sípja, ugrál,
mint orgona sípja, árad.

Félpogány és félkeresztény
ez a játék, ez az ének,
fel-felcsap az égig: örvend
a csillagok örömének.

És a csillagözön egyre
növekedve és kövéren
nap-seregként vad gyönyörben
rajzik-izzik a nagy égen.

Őrült dalaik a lenti
zeneörvénybe kavarják:
nap-csalogányok köröznek:
zeng a tündöklő magasság.

S tenger és ég csattog és zúg,
együtt viharzik a széllel,
s érzem, szívem hogy telik meg
óriások gyönyörével.

/Ford.: Szabó Lőrinc/