Kováts László: Az Adria partján

Álmát alussza még a tenger,
A büszke bérc, a völgy, a sik.
De már a föld örök királya
Arany ruhába öltözik.
Alátekint sugárszemével,
Melyben világok lángja ég:
S miként a szűzi szép menyasszony:
Pirulva ébred a vidék.
Boldog sóhaj szakad kebléből.
Csak hallgatom...csak hallgatom...
Ah! én is várom érkezésed,
S köszöntlek édes Hajnalom!
Szivemben édes, néma vágyak
Alvó parazsa lángra kap.
...A felkelő nap lágy sugárral
Behinti lassan ágyamat.
Meg-megsimitja lázas arcom,
S ezer szilánkra törve szét
Incselkedőn susog fülembe
Bohó, szerelmes szép regét.
Csak hallgatom el-elmerengve...
Boldog sóhaj kél ajkamon.
És úgy köszöntöm érkezésed
Sugáros, édes Hajnalom!