Reisman Irma: Szeptember elején

Ma nagy-nagy útra indulunk,
Én csöppnyi, egyetlen, iskolás fiam.
Ó, hogy megállítanám az idő vas kerekét,
Álmodni még veled ezer tündérmesét.

Ma elengedem gyönge, erőtlen kis kezed,
Félő remegéssel, hogy rálépsz az útra,
Gáncsos, rögös a föld, nehéz megállni rajt,
Ki bántást nem ismer, csak boldog, víg kacajt.

Áldott az Ut, amelyen elindulsz:
Az Ige, mely hitet ád az útra:
A szó, mely ölelőn feléd tárja karját:
Az Élet, mely megnyitja szent kapuját!