A kalitkában sokféle dalt dalló kanárit nagy figyelemmel hallgatta a kertben
egy fiók fülemile. Ó, anyám, úgymond, ha hallanád! Amott vékony gallyak közé
rekesztve egy sárga madárka millyen sokfélét énekelget! Bár én tudnék úgy!
Ne kívánd azt, gyermekem - szól az öreg fülemile. Az a sárga társunk minden érzelem nélkül zengi, amit az emberektűl eltanult, magátúl egyet sem tudna eldallani. Tanuld te érzelmeidet magad kényén, ám szépen énekelgetni, ha akarod, hogy az énekértők örömest hallgassanak.
Ne kívánd azt, gyermekem - szól az öreg fülemile. Az a sárga társunk minden érzelem nélkül zengi, amit az emberektűl eltanult, magátúl egyet sem tudna eldallani. Tanuld te érzelmeidet magad kényén, ám szépen énekelgetni, ha akarod, hogy az énekértők örömest hallgassanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése