A sok szavú madarak irigységbűl bevádolják a sas előtt a fülemilét, hogy nagy szabadon és kényre zengeti szavát és az embereket egyedül maga éneklése hallgatására szédíti.
A szállók királya a sokaságnak szavainál fogva hirtelen kimondá a számkivettetést a legszebben éneklő fejére és a szegény fülemile kíntelen volt a magányba bujdosni, ottan énekelni, azt is többnyire éjszakákon.
Azonban a szépérzésű emberek ott is felkeresték őt és még édesebb érzéssel figyelmeztek a számkivetett dallóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése