Benedek Elek: Igy esett a nagy eset

Kisbaconi határon, határon,
Ül Palkó a szamáron, szamáron.
Haj de alig ült rája,
Félre görbült a szája, a szája.

A kutágas de magas, de magas,
Kukorékol a kakas, a kakas:
Kokoriku, gyászvitéz, gyászvitéz!
Mért ültél rá hogyha félsz, hogyha félsz?

Kácsa, liba neveti, neveti,
Háp, háp, gágá, jó neki, jó neki!
Csikó röhög: nyihaha, nyihaha,
Szállj le onnét kis baba, kis baba!

Kutya ugat, huhuhu, huhuhu,
Ez aztán a hős fiu, hős fiu!
Pisszegi a macska is, macska is.
(Lovagolt már rajta is, rajta is!)

Igy esett a nagy eset, nagy eset,
Amely nálunk megesett, megesett.
Megesett ám a nyáron, a nyáron,
Kisbaconi határon, határon.