Benedek Elek: Kisbaczoni temetőben

Kisbaczoni temetőben
Most van a nap lemenőben,
Rávetődik a sugára
Jó szüleim sirhalmára.

Egykor, régen, haj de féltem,
Ha temetőkertbe léptem!
Vége már a félelemnek:
"Nagyapóék" itt pihennek!

Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jőni érzek vágyat:
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.

Elmondom, hogy bárhol járok,
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szivvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szerelemmel:

Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Mind tőlük kaptam örökben.
S ha van szivemben szeretet,
Ez az ő szivükből eredt.

A forrását minden jónak,
Köszönhetem "nagyapónak",
Nagyapónak s a párjának,
Az én édes jó anyámnak.

Oh, áldott föld, szent sirhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom!
S hogyha pályám megfutottam,
Én is itten nyugodhassam!