A malom mellett csillámlik a tó,
az út mentén a kenderáztató.
A fűzfák árnyán barna asszonyok,
fehér ingválluk messziről ragyog.
És mind nevet, egy térdig vízben áll, -
a kenderkévék nedves szaga száll.
Szellő billenti nyárfa levelét,
tobzódva hordja új színét a rét.
A szőlős dombon égi kékbe nőtt,
lombokba burkolt házak, háztetők…
Gyönyörű táj, úgy őrzöm arcodat,
mint élő képet béna foglalat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése