Csicsereg a fecske a hajnali tájon
- dalába völgy, kék víz, szellőcske énekel.
...Ocsudom, elalszom s langy párnába fájón
egy csorranó könnyet, egy mosolyt rejtek el.
Szerelmetes reggel fáklyázva sugaraz
boldog szineivel...
Ha bús heverőjén
fölserken a szívem, ó isteni tavasz,
a te napod ragyog, a méla verőfény.
Tavasz, fényt adj nekem e szomoru árnyban,
ifjú anyám, nekem egy új rózsát vess te,
hogy vígan feledjek s újra megtaláljam
régi pihés fészkem, akárcsak a fecske!
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése