A vályun szomjasan áll az ökör,
orrából pára csap az alkonyatba.
Sikolt a karikán a vödör,
s a béres búsan ajkát harapja.
Az ágon pihés hópamut lapul,
az eresz már szinte a földig ér.
A tetőn szelek vágtatnak vadul,
s a tájon halkan orgonál a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése