Afanaszij Fet: Édes Gyönyörűség

Édes gyönyörűség: éj van, s én itt, veled.
A folyó - óntükör, csillag sziporkáz benne.
S ott fenn a messzi ég...vesd föl tekinteted:
micsoda tisztaság és mélység végtelenje.

Ó, nevezz bárminek, mondd: esztelen vagyok.
A józan értelem elhágy e pillanatban,
és el kell mondanom, mert nem hallgathatok,
micsoda tűz emészt, ég bennem olthatatlan.

Szeretlek, szenvedek. A sorsom fájdalom.
Halld meg, nem titkolom az érted égő vágyat.
Ó, szeretlek nagyon, engedd megvallanom,
szeretlek, senki mást, és sóvárgok utánad.

/Ford.: Rab Zsuzsa/