A törpe erdő széleig
a rozs dús zöldbe öltözött,
az ifjú fecskeraj pedig
cikkanva száll a föld fölött.
És napról napra mézesebb
az illat, s árad parttalan,
s fénylő szántóföldek felett
lágy hullám rezdül, zöld-arany.
Aztán, ha lankaszt a gyönyör,
elhal a madarak szava,
s nagy villámfények, messziről,
villognak egész éjszaka.
/Ford.: Lothár László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése