Asszonyarcom szeretném megmutatni Néked
Most mikor a gesztenyének virága nyílik,
Te láttad életre ébredését a mezőnek
Láttad lombba borulását a fáknak
És szeretted a virágot a hajamban
Az én boldog nagy nászomat is láttad
Most gyakran tartom ég felé az arcom
Bús daccal e dús tavaszban így állok
A szél a varjak hangját felém hozza
Erdőszélen már csókolóznak a lányok
Te ismered tavaszi-ízét a csóknak
Mit lányok adnak bimbós bokrok alján
S hűvös vizét a kristályos pataknak
Csak panaszomat küldhetem feléd
Csöndesen mikor Téged idézlek
Ha látnád ajkam halvány szögletét
Ha látnád asszonyarcom milyen sápadt
Az örömök jaj mind halottra váltak
És holnap már a gesztenye virágját
A szél a hajamra szitálja lágyan
Nem alkuszom elaltatom a vágyam
Csak tűnődöm a sok hiába harcon
Templomkőre borítom asszonyarcom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése