Lehajlik havasan, hajlik a szivárvány,
azon mendegél föl egy fekete bárány.
Mintha hegyen menne, mintha pásztorolva,
mintha a két szarva két botocska volna.
Mendegél, meg sem áll a fekete bárány,
huzakszik a holdra, magas a szivárvány.
Amikor a holdat túl-fölül tapodná,
akkor az a bárány szarvaiba fogná.
Nem ahogy a nyűgöt, nem ahogy a jármot,
nem ahogy foga közt árkon a bogáncsot,
ahogyan a gyertya hordozza a lángot,
úgy viszi a holdat, viszi a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése