2014. október 30., csütörtök

Ivan Bunyin: Éjszakai tücsök


Kavicsföveny, tar sziklák meredélye,
holdfény ragyog a pusztaság felett.
Kristályos hang szövődik földről égre.

Zenget kalászt, virágot és füvet.
Zeng szüntelen, de nem ébred zajára
a pirkadat előtti révület.

Hűvöslő part. Feszít az éjjel árnya
aranyhálót a messzeség fele -
csilláma sorvad, elfogy nemsokára.

És zeng a táj. Mint dús kalász tele
a lélek. Hív a föld szava, siettet:
alkoss, szeress, légy álmok részege.

Zenit sápadt szikráitól a dermedt
a holdasálmú földig lenyilall.
Vetélő kristály-fonalak remegnek.

A zsongó élet szőttese e zaj.

/Ford.: Fodor András/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5