"Tele kofferrel megyek el"
Bartók
Mily sokat mond az öregek szeme.
Oly tiszta, mint a végső Bartók zene.
Oly végleges az arc minden vonása,
mint a gyökér görcsös csavarodása.
Mire a lélek más lelket megért,
könnyel fizet a szenvedésekért,
nem áll bosszút, csak mosolyog cinkosan:
szemén a lét viola árny-folyam,
jaj, sejti már mi függ össze mivel,
Jóság - e titok-sugár hová ível,
s tán ki is dalolná: Szép vagy, gyönyörű vagy:
a gólyafészkes ház, az ég-körü nagy
tó, nád, a boglya, a szamaras ember...
Mily kár, hogy menni kell tele kofferrel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése