2014. október 28., kedd

Jánosy István: Az öregek szeme


"Tele kofferrel megyek el"
                         Bartók


Mily sokat mond az öregek szeme.
Oly tiszta, mint a végső Bartók zene.
Oly végleges az arc minden vonása,
mint a gyökér görcsös csavarodása.
Mire a lélek más lelket megért,
könnyel fizet a szenvedésekért,
nem áll bosszút, csak mosolyog cinkosan:
szemén a lét viola árny-folyam,
jaj, sejti már mi függ össze mivel,
Jóság - e titok-sugár hová ível,
s tán ki is dalolná: Szép vagy, gyönyörű vagy:
a gólyafészkes ház, az ég-körü nagy
tó, nád, a boglya, a szamaras ember...
Mily kár, hogy menni kell tele kofferrel!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5